A varrógép története A varrógép korai története: A varrás – csonttű használatával – már az ember kőkorszaki színvonalán ismeretes technika volt. Az első tűk mamutagyarból és rénszarvasagancsból  készültek, és fonal híján alighanem szőrmedarabok inakkal való összeerősítésére szolgáltak.   A munkaigényes és lassú folyamat gépesítése kihívás volt az ipari forradalom idejében. Az angol C. F. Weisenhall már 1755-ben szabadalmat kért két heggyel ellátott  tűjére, amelynek a foka középen volt. Érdekes módon az első igazi, láncöltéssel működő varrógépet T. Saint cipő és csizma varrására szánta 1790-ben. Ezt követően  sokasodtak a találmányok, jobbára a kézi öltést utánzó módon vagy az akkor már gépesített kötőgép hurkolótechnikájának (horgas tűk) átvételével. E gépek már mind  megoldották az öltésekkel együtt mozgó szövettovábbítást is, de a gyakorlatban nem váltak be. Számolni kellett a kenyerüket féltő szabók ellenállásával is.   Az 1820-as években alkotta meg B. Thimmonier francia szabó fából az első gyakorlatban használt varrógépet. Nyolcvan darab készült belőle, és a francia hadsereg  számára varrtak egyenruhákat rajtuk, míg a ludditák (géprombolók) el nem pusztították az üzemet. Thimmonier, aki a puszta életét mentette, utóbb Angliában és az  Egyesült Államokban is oltalmat kért találmányára, de nem talált tőkéstársat, és nyomorban halt meg.   Időközben több amerikai feltaláló is akadt, aki a varrás mechanizálására tett javaslatot. Közülük W. Hunt volt az, aki a tű fokát a hegyére tette, és az alsó szálat, tehát a  kis vetélővel hurkot készítő öltést technikailag kivitelezte (1846). Ám sem ő, sem versenytársai nem jártak átütő sikerrel, jóllehet nevüket utóbb több varrógépgyár  felvette. Az iparág “arkwrightjá”-nak szokás nevezni Isaac Singert, aki elődei találmányait saját ötleteivel (például a pedálhajtással) kiegészítve létrehozta az első  háztartási varrógépet. A konfekcióipar kialakulása során is főképp az ő gépeit alkalmazták. Singer hamarosan Angliában is alapított egy gépgyártó üzemet, amely az  európai piacot árasztotta el termékeivel.  Az egyszerű varrógépet még a XIX. században követték a nagyipari technológiában nélkülözhetetlen szakosított (például gomb- és lyukvarró) gépek.   A nélkülözhetetlen varrógép, története és fejlődése Hogyan változtatta meg a ruhakészítést a varrógép megjelenése? A Singer varrógép történetének kezdete. Minden házi- és gyári munkát megkönnyítő találmányok legmeglepőbbike a varrógép volt, mely zsinálisan  ötvöz többféle technikai megoldást a kézi munka megkönnyítése érdekében. Ez az eszköz eredetileg egy  meglehetősen egyszerű feladathoz készült, két darab szövet egyesítéséhez, de hatása akkora volt, hogy  minden idők egyik legfontosabb találmányának tekinthetjük.   Régi időkben az emberek egyszerűen öltözködtek, mert a rendelkezésre álló eszközökkel a szövetek  készítése lassú és körülményes feladat volt, így szükségképpen megtartották a drága anyagot az ünnepi  ruhákhoz. Gazdag emberek ruhái is főleg a díszítésben különböztek, nem pedig a szövet anyagában.  Nagyon kevés ruhakészítő volt, és ehhez nem is volt különösebb szakértelemre sem szükség, a ruhák  egyszerűségébol kifolyólag.   A XIII és XIV században a kereskedelem sok embert vagyonossá tett Itáliában, ami elhozta az első  komolyabb luxusruhákat. Ebben az olaszok voltak az elsők, azon belül is Milánó városában kezdődött meg  legelőször a divatos ruhák készítése, nem csak Itália, de Észak- és Kelet-Európa számára is. Az ilyenfajta  öltözékek iránti igény növekedésével szintén megnőtt az igény a precíz munkára is. Amikor két vagy három  századdal később megjelentek a gőzgépek, nagymértékben fellendült, fejlődött a szövőipar, leszorítva a  termelési költségeket. Az emberek elkezdtek két-háromszor annyi ruhát hordani, mint azelőtt és a ruhaipar  munkahelyek ezreit teremtette nők és lányok számára minden nagyobb városban. Ez a foglalkozás, ami a régi idők óta szinte csak a nőkre volt jellemző, egyre általánosabban elterjedtté  vált, ami aztán annyira súlyos méreteket öltött, hogy ezen a területen a bérek rendkívül alacsonnyá váltak,  nyomorba taszítva azokat, akik ennek szentelték életüket. 1843-ban Thomas Hood publikálta a híres "Song of the Shirt" dalt, amit a varrásból élő osztály siralmainak szentelt és adott elő. Az érdekes tény az, hogy ugyanebben  az időben Amerikában a varrógép használható szintre tökéletesedett, megszabadítva ezáltal a kemény munka rabságában élő munkásokat. Ezeknek a körülményeknek és  a nagy érdeklődés ellenére a varrógép nem nyerte el azonnal a nők tetszését. Komoly előítéletek voltak a gépek ellen, melyszerint a gépek nem helyettesíthetik a nők  kéz precizitását, tisztaságát és biztonságát. A századok tapasztalatát, amit tűkkel a kezükben szereztek, nehéz volt meggyőzni, ami aztán rányomta a bélyegét mindenre,  amit nem kézzel készítettek. Az egyetlen változás, amit elértek, hogy az addig csont vagy fa tűk helyett acél tűket kezdtek alkalmazni. Az ipar és a gyárak mutatták meg végül az új varrógépek sikerének lehetőségét. A díszítések, szövetek és más cikkek ipara, amelyeknek a termelése eddig a tapasztalton  és gyakorlaton alapult előhozta a varrógépekben rejlő lehetőségeket. Nemcsak csökkentette a termelés költségeit, de olyan mértékben megnövelte az adott idő alatt  termelt mennyiséget is, amit azelőtt elképzelhetetlennek tartottak. Ugyenekkor a szükséges munkások száma is csökkent. Igy tehát az új találmány alkalmzása lehetővé  tette különféle ruhák gyártását, külön mindkét nem számára, és azt hogy az emberek jobban és olcsóbban öltözhettek. Hogyan változott a ruhakészítés a varrógép megjelenésével? A varrógép megjenelése radikálisan megváltoztatta a ruhakészítés művészetét. Azok a kezdeti próbálkozások, amelyek a kézi varrást imitálták, nagyrészben kudarcba  fulladtak, ezért szükségessé vált olyan módszerek kidolgozása, amelyek teljesen elvetették a hagyományos megoldást és új technológián alapultak.   Az első olyan gépek, melyek cérnaszálakat használtak nem voltak képesek egységes hosszúságú öltéseket készíteni. Hamarosan azonban új mechanizmusok készültek,  ahol már a cérna spulnikról került a tűkhoz, így biztosítva az öltések azonos hosszát. Ezeket az eszközöket úgy csinálták, hogy minden egyes öltéshez azonos  mennyiségű cérnát használtak, ezzel a varratot teljesen egyenletessé téve. A varrógépben a cérna továbbítása folyamatos a spulnitól a szövetig, ott átküldve azt a tű  fokán, ezzel szemben a kézi varrásnál a cérna a tűhöz rögzítve van.  Nyilvánvalóvá vált, hogy a szálat hurok formájában kell átjuttatni az anyagon, és ezáltal tanácsosabbnak tűnt olyan tűt használni, aminek a foka közelebb van a  hegyéhez. A tűt pontosan annyira kell átszúrni az anyagon, közben a cérnát húzva, hogy átérjen és visszaemelni azonnal, ezáltal egy hurokformát alkotva a túloldalon.  Azonban ahelyett, hogy kiemelnénk a cérnával együtt, a cérnát az anyag túloldalán összehurkoljuk önmagval, vagy egy másik szállal, amit alsó szálnak nevezünk. Fontos  dolog volt, hogy az öltés hosszát lehetett szabályozni. A kézi varrásnál a tű mozog, és természetesen szemmérték alapján való becslés volt a mérvadó, ami ritkán hozott  tökéletes eredményt. A gépi varrás esetében a textil mozog a tű alatt, mindig előremozdulva abszolút pontos hosszakat, így az oltések hossza is mindig pontosan  ugyanakkora marad.   A varrógép feltalálása Elias Howe nevéhez fűzodik, akinek a gépét 1846-ban jegyezték be. Ennek a gépnek a legtöbb alkatrészének megfelelője megtalálható a mai  gépekben is. Bár ez az első jegyzett gép, ez hosszú évek munkájának, kisérletezésének eredménye. Az eredeti ötlet egy angol nevéhez kapcsolódik, Charles F.  Weisenthal-éhoz, akinek a gépe 1755-ben lett bejegyezve és hímzéshez volt használható. Tökéletesítésébe rengeteg kisérletet és munkát fektettek mielőtt amerikai  feltalálóknak is felkeltette figyelmét. Csak mint sok más találmány esetében is történt, amelyek több feltaláló közös erőfeszítésének eredményei, a sikert egyvalaki aratta  le, míg a többiek feledésbe merültek. Weisenthal találmánya sosem került alkalmazásra, mivel olyan tűt alkalmazott, aminek a két hegye volt és a foka pedig középen helyezkedett el. Ez mozgott előre hátra.  Thomas Saint nevéhez kapcsolódik az 1790-ben bejegyzett nagyméretű gépe, amely fából készült és egy nagy kiálló karon volt a függőleges elhelyezésű tű és ár. Az ár a  lyukakat készítette elő a tű számára. A kar felső részén volt egy spulni, erről érkezett a folytonos szál a tűhöz. Az öltéseket Weisenthal gépéhez hasonlóan csinálta. Egy  hurkot formált a szálból, átnyomva a tűt a szöveten, vagy bőrön, majd egy második tűszúrással a szálat átbújtatta az első hurkon és ezen át egy harmadik tűszúrás  rögzitette egymáshoz az első és harmadik hurkot.   Ez a fajta öltés volt használatban évekig, és úgy látszik maga Saint sem gondolta, hogy az általa bevezetett rendszer gyakorlatilag általánosságban helyettesítette a kézi  munkát. Mint minden találmány, ami a kézi munka helyettesítését célozta meg, kezdetben a varrógépnek is komoly ellenzői voltak. A munkásokat megriasztotta a gépek  bevezetése a bőrös műhelyekben és minden erejükkel harcoltak ellenük. Egy francia szabó, Bartholomew Thimmonier, kitalált egy varrógépet, hasonló öltéstechniklát  alkalmazva, amit széles körben használtak katonai egyenruhák készítéséhez. Thimmonier gépével kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy csak a tű vége hatolt át az  anyagon, ahol egy lyukban a szál haladt. Egy hurok keletkezett a tű körül, amit aztán átvitt az anyagon. A szövet, vagy bőr ezután adott távolságot elmozdult, ahol a tű  új öltést készített. Ezzel a módszerrel az öltést rögzítő hurkok láncot alkottak az anyag felső oldalán. A barátai olyannyira meggyőzőnek találták a gépet, hogy  kölcsönöztek neki annyi pénzt, amiből egy gyárat tudott alapítani. Ez a cég aztán olyan sikeres lett, hogy néhány évvel később már 80 gép dolgozott a gyárban, azonban  a tradícionális ruhakészítők nem voltak nagyon elragadtatva ettől a sikertől.   Így miközben Hargreave alapította a szövőgyárát, az emberek arra jutottak, hogy a gépek megkárosítják, ellehetetlenítik őket, és megpróbálták megsemmisíteni az  ellenséget. Ez volt az az eset, amikor Franciaországban feldühödt munkásemberek tömege összetörte a gépeket Thimmonier gyárában. A feltaláló azonban nem riadt meg ettől az erőszakos megnyilvánulástól, hanem további erőfeszítésekkel tökéletesítette a gépeket. Ezúttal azonban nem talált pénzügyi  segítőkre barátai körében, akik nyilvánvalóan megijedtek egy újabb felkelés lehetőségétol, amennyiben visszaállítják a gépekkel való gyártást. Emiatt aztán később a  feltaláló elvesztette lelkesedését és abbahagyta a munkát. Ezzel egyidőben ötletes feltalálók Amerikában elkezdték törni a fejüket más megoldásokon, amikkel a varrógépek jelenlegi problémái kiküszöbölhetoek lettek volna. A tű  hegyében lévő lyuk ötlete, és a dupla szál használata teljesen amerikai eredetűek, és elsőízben Walter Hunt használta fel őket New Yorkban, 1835 táján. A problémák az akkori láncöltéssel és az öltéssel magával hamar nyilvánvalóvá váltak. A hurkok megszakadása esetén a varrás nagyon hamar elengedett, így olyan  módszert kellett találni, ami kiküszöböli ezt a hibát. Ezt csak úgy lehet megoldani azonban, hogy az öltés egy csomóval rögzül. Másszóval szükséges volt az öltéseket  lezárni, és erre született az oda-vissza varrás ötlete.   A Singer gép kezdetei: A varrógép történetének egy olyan szakaszához érkezett, amelyben, hosszas fejlesztések után, végül a praktikusságát tudta bizonyítani. A gyártás csak azért állt  továbbra is, mert az üzletemberek a megfelelő alkalmat és módokat keresték a gyártás megkezdéséhez Végül azok, akik már eleinte is értékelték és meglátták a varrógép hasznosságát, kezdhették meg az ipari és kereskedelmi hasznosítást.   Hamarosan gyárak nyíltak Bridgeportban, Cambridgeben, Bostonban, New Yorkban és más nagyobb városokban.   New York kereskedelmi fontossága hamar megalapozódott, így a gyártók ebben a városban nyitották meg raktáraikat és elosztó központjaikat. Volt olyan gép, amelyik 12 szállal is tudott dolgozni, természetesen ipari célra.   A legfontosabb személy, nem csak a feltalálók, hanem a gyártók közt is, Isaac M. Singer lett, akinek a neve 1850 táján került be a köztudatba. Az első szabadalmaztatott  gépét 1857-ben jegyezték be. Ennek egy függőleges tűje volt. Oldalt egy kompresszor biztosította a tűt tartó kar és a hurokfogó mozgását. Két szálat használt és zárt  hátsó öltést készített, a tű szála minden mozgással a hurokfogó szálával hurkolódott. Szintén Singer vezette be pedálos mozgatást is, amivel a kézi munkát  helyettesítette, de bármilyen furcsán is hangzik a mai gépeket ismerve, akkoriban elvetette ezt a megoldást és elállt a szabadalmaztatásától.   Gépeiben alkalmazott technológiák láthatóan hasonlítottak elődeiére, például Howe gépére, mégis nagy előrelépést jelentettek az ipari alkalmazás szempontjából.   A Singer gépek amióta a piacon megjelentek, felismerhetőek arról, hogy szinte tökéletes varrást produkáltak. Már mielőtt Singer tökéletes megoldásokkal rukkolt elő, a  varrógépmechanizmusok alapjai már ismertek voltak, csak megfelelő megoldás nem akadt rájuk. Avval a képességével, hogy saját találmányait kiválóan ötvözte az  elődjeiével, rövid időn belül a csúcsra került iparágában. Amint kiderült azonban, hogy Singer sikeres, előbukkantak a feledés homályából a korábbi feltalálók, kiemelten  Elias Howe. Szabadalmi jogaikra hivatkozva harcot indítottak ellene. Singer csökönyösen védekezett, azonban minden erőfeszítése ellenére 1855-ben a bíróság ellene  hozott ítéletet, így meg kellett fizetnie a Howe féle gép szabadalmi jogát. Evvel sajnos eredeti szándéka kútba esett, melyszerint egy olyan elérhető árú gépet akart  szerkeszteni, amit a szegényebb ruhakészítő asszonyok is megengedhettek volna maguknak. A Singer gépek előretörése, további feltalálók: Fő tanácsadója, Mr. Clark, felajánlotta, hogy anyagilag támogatja és segít a vállalkozást gyümölcsözővé tenni, amennyiben a várható nyereséget megfelezi vele. Clark  egy energiával telt, kreatív ember volt, és támogatta az ötletet, hogy a varrógépet minden háztartás számára elérhetővé kellene tenni. A megvalósítás csak pénz és  szervezés kérdése volt. Az I. M. Singer és Tsa. cég megalapításával biztosítottá vált a nevével fémjelzett gép jövője. Az első Singer gépek főleg ipari célokra készültek. Az ipari bevezetéssel nyilvánvalóvá vált azonban az is, hogy kisebb átalakításokkal, de a minőség megtartásával, olyan  gép konstruálható, amely könnyen használható egyszerű háztartásokban is. Singer érkezésével tehát új kor kezdődött a varrógépek történetében. Tökéletes szervezéssel és tudományos módszerek alkalmazásával a Singer cég mindig kezében tartotta a kezdeményezést, fejlesztéseket, és időről-időre új modellekkel tört a piacra. Amióta a  piacon vannak, a varrógépeknek az értékesíteése nem szakadt meg egyetlen alkalommal sem, még annak ellenére sem, hogy a szabadalmi jogok az 1877-es év  környékén lejártak, miáltal sok konkurrens léphetett színre.   Gépek 1930 környékén, amik a fűzőlyukat automatikusan készítették: Ahogy már említettük, visszöltés varrásához az alsó szálnak a felső szál hurkán kell áthaladnia. Ez kétféleképpen érhető el. A Singer gépeknél egy köztes megoldás  használtak, amelyet a cég vezetett be. Ezek a gépek nagyon jó sebességgel dolgoztak. Minden esetben a zárt visszöltés varrásához szükséges mechanizmust egy rúd  képezte, amihez a tűhöz volt erősítve, aminek a hegyén lévő lyukon a felső szál haladt át. Ez juttatta a hurkot az alsó szálhoz, függetlenül az alsó szál kezelésének  módjától. Egy igazán sikeres alkamazása a varrógépeknek a cipőiparhoz kapcsolódik. A McKay gép névre hallgató eszközt 1858-ban egy bizonyos Lyman R. Blake találta fel, aki a  későbbiekben is jelentős fejlesztésekkel gazdagította az iparágat. Sok évnyi türelmes munka és mintegy 130,000 dollár befektetés után McKay építette meg az első  gyakorlatban is hasznosítható példányt.   Ez az Egyesült Államokban és Európában terjedt el, egyetlen hátránya volt, hogy a vele készült cipőkhöz nem lehetett újabb talpat varrni, ha az elkopott, vagy  tönkrement. Emiatt az új talpat szögelni vagy ragasztani kellett, ami miatt az vesztett ruganyosságából.   A Goodyear gépben, amelyet 1871ben jegyeztek be, egy külső peremet képezett, ahol a talpat egy külső szállal varrták fel. Az ilyen módon készült cipők sokkal  rugalmasabbak és könnyen javíthatók voltak. Eleinte ezt a gépet, bakancsok és cipők készítéséhez használták, de később más, finomabb munkát igénylő területeken is  alkalmazták.   1842-ben J.J. Greenough szabadalmaztatott egy gépet vastag és/vagy kemény anyagok, mint amilyen a bőr, varrásához, de nem lett népszerű. A rákövetkező évben  Jorge H. Corliss, a Corliss gőzgép feltalálója, szintén egy hasonló gépet tervezett és jegyeztetett be. Ez a gép a lyukakat árral szúrta elő, a mozgást egy ekcentrikus  eszköz hajtotta végre. A későbbiek során azonban ezek a gépek is megvetették a lábukat a bőr, cipő és szőrme iparban, ahol a különféle öltéseknek is nagy hasznát  vették (pl. kesztyűknél, vagy lószerszámoknál).   A Singer előtti gépek mindkét kezet lefoglalták, a ballal vezette a varrónő az anyagot, a jobbal pedig a hajtást végezte. Singer kitalált egy olyan mechanizmust, ahol az  ember a lábával hajtotta a gépet, igy felszabadítva a jobb kezet, de nem tulajdonított nagy jelentőséget találmányának, így nem is szabadalmaztatta az eljárást.   Singer már a legelső gépeiben is alkalmazta a pedálos eljárást, amivel szabaddá tette a kezeket, így azokkal a munkára koncentrálhatott a dolgozó. Később azonban még  ennél is többet akart: Később azonban még ennél is többet akart Singer: A lábat is fel akarta szabaditani a munka alól. Igy alakultak ki különösen a nagy gyárakban az olyan gépek, amelyeket motorral, vagy más hasonló eljárással hajtottak.  Sok különféle szabadalom született, volt például olyan, amelyben egy az órákéhoz hasonló rugós mechanizmussal működött, ezek azonban túlnyomó többségben nem  bizonyultak praktikusnak.   Amikor az elektromsság általánosan elterjedtté vált, a varrógépek felépítése is gyökeresen megváltozott. Egy kis elektromos motor hajtotta a gépeket, amelyet az asztel  lapja alá szereltek, és egyszerűen a fali csatalkozóba dugták. Az ilyen gépek nagyjából egy lámpa fogyasztásának megfelelő áramot fogyasztottak. Ezzel a technológiával  természetesen a sebesség is megnőtt, egészen a 800 öltés percenkénti magasságig, a korábbi 200 - 400 helyett. A XIX század statisztikái szerint a legnagyobb mennyiségben a házi használatra készített gépek fogytak a piacon. A Singer Company tovább segítette a gépek terjedését  azzal, hogy hitelbe lehetett náluk vásárolni gépet, azaz a vevő egy kisebb heti, vagy havi befizetéssel törlesztette a gép értékét. Az ötlet már a kezdetektől elnyerte a  vevőközönség tetszését, és így a gépek rohamosan terjedtek. Tovább növelték a népszerűséget a hamarosan sok városban megjelenő képviseletek, amelyek a javítás,  pótalkatrészek és egyéb felszerelések beszerzése szempontjából jelentettek komoly előrelépést. Későbbiekben olyan konstrukciók is megjelentek, hogy a vevő  kedvezményesen cserélhette le elavultabb modelljét a legújabbra. A rendszer annyira sikeresnek bizonyult, hogy hét évvel az üzlet megkezdése után, 1867-ben, évi 21.000-ről évi 42.000-re nőtt az eladott gépek száma. Négy évvel  később, 1871-ben már 181.600 gépet szereltek össze a cég gyáraiban. Miután visszavonultak az eredeti tulajdonosok az üzlettől, új cég alapult, amely kiterjesztette  karjait a világ minden tájára. Kínában, Tibetben, de még a sarkkörön élő magányos juhászoknak is elérhetővé vált a hitelre vásárolható varrógép, ugyanolyan  feltételekkel, mint a Párzsiban, Londonban, vagy New Yorkban élő asszonynak. A Singer cég nem ismert határokat, 1928 körül már több mint 8.000 kirendeltséget tartott fenn szerte a világon. Ha valamilyen oknál fogva, törvényi vagy egyéb  kormányzati szempontból, szükség volt rá, akkor még az adott országban saját gyárat is alapított. Amerikában még erdője is volt, ahonnan a dobozoláshoz szükséges fát  termelte ki, ugyanis a Singer gépek jellegzetessége volt az, hogy a saját dobozuk alkotta a gép állványát  Howe primitív varrógépe www.profi-varrogepszerviz.com    Telefon: 06-70-2222-292     E-mail: info@profi-varrogepszerviz.com Varrógép kereskedelem, Varrógépjavítás Varrógép szerviz, Varrógép karbantartás, Varrógép adás-vétel. Profi Varrógép szerviz, minden, ami varrógép !

varrogépjavítás varrogép kereskedés varrogép szerviz VARRÓGÉP KERESKEDÉS ÉS SZERVIZ